Az egyik rendes munkám során végig kellett hallgatnom, ahogy közel 100 gyerek (kis ovistól nagy kamaszokig) egy képeskönyv alapján kitalál, majd a saját szavaival elmesél egy történetet.
A vizsgálat mindig így kezdődött:
Felnőtt: Nézd, itt egy képeskönyv! Csak képek vannak benne. Most azt játsszuk, hogy te mesélsz, és én hallgatlak. A mese úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt...
Erre a felütésre számtalanszor az volt a gyerekek első reakciója: De én nem tudok ebből mesélni, én nem tudok még olvasni.
A gyerekek jórésze számára a mesélés egyértelműen összekapcsolódik az olvasással. Hogy egy olyan könyvből is lehet mesélni, amelyben nincs szöveg, külön magyarázatot igényel számukra. Ez is igazolja azt az érzésemet, hogy bár Magyarországon virágzik a gyerekkönyvkiadás, a kiadott gyerekkönyvek tömegéből valami nagyon hiányzik: az igényes képeskönyv.
Most biztos sokan felszisszenek, hogy jaj, ne már, hogy lehet ilyet mondani. Hiszen bármelyik könyvesboltba betérve alig győzzük kapkodni a fejünket az ezerféle tarka borító között. Van itt, kérem, minden: kicsi, nagy, keményfedeles, puhafedeles, újszülöttnek, bölcsisnek, óvodásnak, kisiskolásnak, vagy akár nagyobbaknak való is. Valami mégis hiányzik.
Amikor legközelebb könyvesboltban vagy a könyvtárban járunk, fogjunk a kezünkbe pár könyvet, és nézzük meg a szöveg és a képek arányát. Amikor leülünk mesélni a gyerekünknek, figyeljük meg, hogy mesélés közben mennyi időt töltünk a szöveggel/olvasással, és mennyit a képek nézegetésével.
A magyar gyerekkönyvfogyasztók és (vagy) a gyerekkönyvkiadók szövegcentrikusak. Általános tapasztalat, hogy minél kevesebb egy könyvben a szöveg, annál nehezebb eladni. Tulajdonképpen csak a kemény fedeles babakönyvek engedhetik meg maguknak, hogy csak képekkel próbálják eladni magukat. Ezekben viszont általában nincs történet, az oldalakon egymás után sorakozó képek csak önmagukban érdekesek, egymástól független nézegetnivalók, melyek sokszor egyszerűen kisbabák korai vizuális preferencáira épülnek: emberi arcok, nagyszemű állatok, erős kontúrok, repetitív vizuális elemek.
Képeskönyvek alatt én nem ezekre a színes könyvekre gondolok, hanem azokra, amelyekben nem a szövegé, hanem a képeké a főszerep. Nem a szöveg mesél, hanem a képek, nem a szöveg szippantja be a gyerekeket, hanem a képeken keresztül lépnek be egy mesevilágába, ezek kelnek életre a fantáziavilágukban. Nagyon gyakori, hogy a képeskönyvek szerzője maga a rajzoló, hiszen nem egy meglévő szöveget illusztrál, hanem saját képeivel mond el nekünk egy mesét. A képközpontú mesekönyveknek igenis van létjogosultsága.
A képeskönyvek meséit szabadon alakíthatja a mesélő. Saját szavaival pillanatnyi hangulatának megfelelően színezheti ki, saját élményeivel gazdagíthatja. A mese minden alkalommal egy kicsit más. Ahogy a jó szövegek alapot adhatnak a gyerekek nyelvi (irodalmi) fejlődéséhez és a fantázia verbális megnyilvánulásához, ugyanúgy a képileg kreatív, innovatív mesekönyveknek is nagy szerepe lehet(ne) a vizuális kultúra kialakításában, a képzelet, a kreativitás vizuális kifejezésének segítésében.
Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy egyáltalán nincsenek jó magyar nyelvű képeskönyvek. Sőt, a Csimota Kiadó például évek óta lelkesen felvállalt hivatástudattal rendületlenül bombázza a magyar könyvfogyasztókat hazai és külföldi szerzők, illusztrátorok igényes képeskönyveivel. Szóval vannak ilyen könyvek, csak nem jönnek olyan könnyen szembe, kicsit jobban a polcok mélyére kell ásnunk, hogy rájuk találjunk. Illetve nekünk, szülőknek is bátrabbnak kell lenni, hiszen érdemes kipróbálni, mennyire más olvasói élményt adnak azok a könyvek, ahol nem a szöveg vezet minket valahova, hanem a képek.
Összeállítottam egy-egy listát a szerintem legfontosabb magyar nyelven elérhető, illetve a csak külföldön megjelent képeskönyvekből. Vannak köztük újabbak és réges-régi klasszikusok is. Mindkét lista nyilvánvalóan az én (és a gyerekeim) személyes preferenciáját tükrözik. Azokat a kedvenc meséinket gyűjtöttem össze, amelyek nálunk rendszeresen újra és újra előkerülnek, gyakorlatilag a gyerekekkel együtt nőnek fel. Minden alkalommal kicsit másképp hangzanak el, és időről-időre egyre több részlettel gazdagodnak. Mindegyiket jó érzés kézbe venni, rácsodálkozni a már ismerős részletekre, miközben minden alkalommal új oldalukat mutatják meg.
Magyarul nem elérhető képeskönyvek
Magyarul megjelent képközpontú mesekönyvek
Nektek van kedvenc képeskönyvetek? Osszátok meg velünk, ajánljatok ti is könyveket!
