Sunday, March 23, 2014

Állatok a füzetemben

Vannak helyek, ahova az évek során, olyan sokszor térünk vissza, hogy szép lassan beisszák magukat a bőrünk alá, minden kanyart ismerünk, a legapróbb változást is azonnal észre vesszük. Nekem ilyen, gyerekkorom óta meghatározó hely a budapesti állatkert. Gyerekként imádtam, a mai szemmel, akkor még rettenetesen lepusztult állapotban lévő helyet. Később néhány egyetemi kurzusnak köszönhetően kicsit belülről is megismerhettem az állatkert működését, gyakornokként egy ideig én is végigcsináltam az ott dolgozók mindennapi teendőit.
Majd amikor gyerekeim lettek, nagyon hamar újra elkezdtem kijárni, az akkor már egyre szebben felújított, újragondolt és azóta is folyamatosan fejlődő állatkertbe. Szokták kérdezni, hogy milyen hamar érdemes kisgyerekekkel megnézni az állatkertet. Nagyon változó lehet a gyerekek első reakciója a náluk nagyobb, esetleg szokatlan külsejű állatok iránt, de szerintem érdemes minél hamarabb el kezdeni az ismerkedést. A nagyobbik gyerekemnek már 8 hónaposan megvolt a kedvenc kifutója (természetesen a gorillák), és azóta is minden érdekli, ami az állatokkal kapcsolatos.
Telitalálat volt az a kis ajándék, amit nem rég kaptunk. Egy füzet, amelynek lapjain mindenféle állatos képekből kivágott darabok vannak beragasztva, felkínálva a lehetőséget, hogy kiegészítsék.
Próbáljátok ki ti is! Nálunk óriási siker volt! 


Sok a szöveg!

Suzy Lee: Mirror
Az egyik rendes munkám során végig kellett hallgatnom, ahogy közel 100 gyerek (kis ovistól nagy kamaszokig) egy képeskönyv alapján kitalál, majd a saját szavaival elmesél egy történetet.
A vizsgálat mindig így kezdődött:
Felnőtt: Nézd, itt egy képeskönyv! Csak képek vannak benne. Most azt játsszuk, hogy te mesélsz, és én hallgatlak. A mese úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt...
Erre a felütésre számtalanszor az volt a gyerekek első reakciója: De én nem tudok ebből mesélni, én nem tudok még olvasni.
Philip C. Stead & Erin E. Stead: A sick day for Amos McGee
A gyerekek jórésze számára a mesélés egyértelműen összekapcsolódik az olvasással.  Hogy egy olyan könyvből is lehet mesélni, amelyben nincs szöveg, külön magyarázatot igényel számukra. Ez is igazolja azt az érzésemet, hogy bár Magyarországon virágzik a gyerekkönyvkiadás, a kiadott gyerekkönyvek tömegéből valami nagyon hiányzik: az igényes képeskönyv.
Most biztos sokan felszisszenek, hogy jaj, ne már, hogy lehet ilyet mondani. Hiszen bármelyik könyvesboltba betérve alig győzzük kapkodni a fejünket az ezerféle tarka borító között. Van itt, kérem, minden: kicsi, nagy, keményfedeles, puhafedeles, újszülöttnek, bölcsisnek, óvodásnak, kisiskolásnak, vagy akár nagyobbaknak való is. Valami mégis hiányzik.
Amikor legközelebb könyvesboltban vagy a könyvtárban járunk, fogjunk a kezünkbe pár könyvet, és nézzük meg a szöveg és a képek arányát. Amikor leülünk mesélni a gyerekünknek, figyeljük meg, hogy mesélés közben mennyi időt töltünk a szöveggel/olvasással, és mennyit a képek nézegetésével.  
Peter Sis: Madlenka
A magyar gyerekkönyvfogyasztók és (vagy) a gyerekkönyvkiadók szövegcentrikusak. Általános tapasztalat, hogy minél kevesebb egy könyvben a szöveg, annál nehezebb eladni. Tulajdonképpen csak a kemény fedeles babakönyvek engedhetik meg maguknak, hogy csak képekkel próbálják eladni magukat. Ezekben viszont általában nincs történet, az oldalakon egymás után sorakozó képek csak önmagukban érdekesek, egymástól független nézegetnivalók, melyek sokszor egyszerűen kisbabák korai vizuális preferencáira épülnek:  emberi arcok, nagyszemű állatok, erős kontúrok, repetitív vizuális elemek.
Képeskönyvek alatt én nem ezekre a színes könyvekre gondolok, hanem azokra, amelyekben nem a szövegé, hanem a képeké a főszerep. Nem a szöveg mesél, hanem a képek, nem a szöveg szippantja be a gyerekeket, hanem a képeken keresztül lépnek be egy mesevilágába, ezek kelnek életre a fantáziavilágukban. Nagyon gyakori, hogy a képeskönyvek szerzője maga a rajzoló, hiszen nem egy meglévő szöveget illusztrál, hanem saját képeivel mond el nekünk egy mesét. A képközpontú mesekönyveknek igenis van létjogosultsága.
Jesse Klausmeier & Suzy Lee: Open this little book
A képeskönyvek meséit szabadon alakíthatja a mesélő. Saját szavaival pillanatnyi hangulatának megfelelően színezheti ki, saját élményeivel gazdagíthatja. A mese minden alkalommal egy kicsit más. Ahogy a jó szövegek alapot adhatnak a gyerekek nyelvi (irodalmi) fejlődéséhez és a fantázia verbális megnyilvánulásához, ugyanúgy a képileg kreatív, innovatív mesekönyveknek is nagy szerepe lehet(ne) a vizuális kultúra kialakításában, a képzelet, a kreativitás vizuális kifejezésének segítésében.
Oliver Jeffers: The Heart and the bottle
Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy egyáltalán nincsenek jó magyar nyelvű képeskönyvek. Sőt, a Csimota Kiadó például évek óta lelkesen felvállalt hivatástudattal rendületlenül bombázza a magyar könyvfogyasztókat hazai és külföldi szerzők, illusztrátorok igényes képeskönyveivel. Szóval vannak ilyen könyvek, csak nem jönnek olyan könnyen szembe, kicsit jobban a polcok mélyére kell ásnunk, hogy rájuk találjunk. Illetve nekünk, szülőknek is bátrabbnak kell lenni, hiszen érdemes kipróbálni, mennyire más olvasói élményt adnak azok a könyvek, ahol nem a szöveg vezet minket valahova, hanem a képek.
Lemony Snicket & Jon Klassen: The Dark

Összeállítottam egy-egy listát a szerintem legfontosabb magyar nyelven elérhető, illetve a csak külföldön megjelent képeskönyvekből.  Vannak köztük újabbak és réges-régi klasszikusok is. Mindkét lista nyilvánvalóan az én (és a gyerekeim) személyes preferenciáját tükrözik. Azokat a kedvenc meséinket gyűjtöttem össze, amelyek nálunk rendszeresen újra és újra előkerülnek, gyakorlatilag a gyerekekkel együtt nőnek fel.  Minden alkalommal kicsit másképp hangzanak el, és időről-időre egyre több részlettel gazdagodnak. Mindegyiket jó érzés kézbe venni, rácsodálkozni a már ismerős részletekre, miközben minden alkalommal új oldalukat mutatják meg.

Magyarul nem elérhető képeskönyvek


Magyarul megjelent képközpontú mesekönyvek

    Nektek van kedvenc képeskönyvetek? Osszátok meg velünk, ajánljatok ti is könyveket!

    Monday, March 3, 2014

    Papírmaskara: Fredun Shapur találkozása Axel Schefferrel

    Ismeritek Fredun Shapurt? Ha még nem, érdemes megnézni, hogy mik kerültek ki az 1929-ben Dél–Afrikában született, máig aktívan alkotó designer kezei közül, aki Londonban tanult, majd svájci, angliai és amerikai gyerekgyártóknak tervezett gyerekjátékokat. A Shapur által tervezett gyerekjátékok a legegyszerűbb geometrikai formákra (kör, négyszög, háromszög) és az alapszínekre (piros, sárga, kék) épülnek. Őmaga virtuóz módon zsonglőrködik ezzel a minimalista készlettel, az 50 évvel ezelőtt tervezett design ma is kiemelkedő, azonnal kitűnik a mindennapi cukiság cunamiból. 
    Az egyik leghíresebb játéka az 1968-ban tervezett PLAYSACK, melyet a londoni VA Museum of Childhood állandó kiállításán (Century of the Child) láttam először. A tervezőt akkor még nem ismertem, de az ötletet rögtön elraktam a eztismajdegyszerkikellpróbálnunk jegyzeteim közé.
    Shapur az akkoriban minden háztartásban megtalálható barna papírszemeteszsákra tervezett 12 különböző szuggesztív állatfigurát, melyeket a gyerekek egészalakos maskaraként magukra öltve fantasztikus erdőlakókká alakulhattak át.
    Nálunk idén mind a két gyerek lázasan készülödött a farsangra. Konkrétan 40 fokos lázasan, haha. Jól látszott, hogy a gyerekek betegen is mennyire örök bipolárisként viselkednek. Amikor éppen egy nurofen & hűtőfürdő á la Boribon kombó levitte a lázukat circa 38-ra máris vidáman tomboltak. Nyilvánvaló volt, hogy az ovis farsangról lemaradnak, de azért annak rendje módja szerint, sok fáradságos öltéssel elkészültek a csípős pirospaprika (3 éves) és az első tejfog kiesését már nagyon váró fogtündér (5 éves) jelmezei. Aztán egyik délután az ötéves nevetve magaköré tekert egy nagy ív barna háztartási csomagolópapírt, hogy ő inkább papírzsacskónak öltözik.
    Az első házi készítésű papírmaskaráinknál persze nem a shapuri minimalista design irányába ment a projekt. Győzőtt Pipp és Polli Axel Scheffer nem cikin cuki patkány és nyuszi párosa, akik a gyerekek aktuális kedvenc meseszereplői
    A sorozat pár darabja nekünk már régebb óta megvan angolul, magyarul viszont pont most jelentek meg a Pagonynál az első kötetek (amelyeket, ha minden igaz, továbbiak fognak követni). Scheffer - elsősorban az óvodás korosztálynak szóló könyvei - mindennapi egyszerűséggel mesélnek el olyan élethelyzeteket, amelyek nap mint nap megesnek két baráttal, vagy akár egy egymással civakodó, egymást cukkoló, de végül mindig megsegítő és kibékülő testvérpárral (akik között viszonylag kicsi, mondjuk 2 év a korkülönbség, azt hiszem van egy pár ilyen...). 

    Kell egy lajhár!

    Saját tervezésű és kivitelezésű lajhárkitűző. Hordható pólón, pulcsin, kabáton, táskán. Otthon, utcán, óvodában és iskolában. A terv ...