A tenger az ablakunkig ér

Már bőven benne vagyunk az őszben, lassan vége a szeptembernek, de a nyári élmények újra és újra felbukkannak a gyerekek mindennapi játékaiban és alkotásaiban.

Legutóbb az egyik kedvenc színező könyvükből merítettek ihletet, és halakat, illetve különböző tengeri állatokat festettek anilines vízfestékkel. Az anilines vízfestékek fantasztikusan élénk színűek és a telítettségüket hosszan megtartják. A festett papírt fény felé tartva a festékek gyönyörű színe kiemeli a papír belső struktúráját. Az anilin egy mérgező anyag, de a papírboltokban kapható gyerekeknek szánt, korongos festékkészletek már nem anilint, hanem egy ártalmatlan helyettesítő vegyületet tartalmaznak. De arra készüljetek fel, hogy nehezen lemosható.

Varázsoljátok ti is tengerré a szobátokat!

Hozzávalók

• anilines vízfesték
• barna kávéfilter papír vagy fehér akvarell papír
• ecset, víz, olló
• gyurmaragasztó

 

Vágjatok ki tetszőleges formájú halakat vagy bármilyen tengeri lényt, fessétek be, majd száradás után apró gyurmaragasztó pöttyökkel ragasszátok az ablakra, és gyönyörködjetek a látványban.

 

Hogyan lett a sünteknős? Kipling meséje a leleményes sünről, a teknősről és az örökké kíváncsi jaguárkölyökről

Rudyard Kipling Hogyan lett a sünteknős? című meséjével a Studio K színház egyik gyerekelőadásán ismerkedtünk meg, és azonnal megszerettük. A Studio K meseszínház Németh Ilona vezetésével évek óta minden évadban új, óvodásoknak szóló bábmesét állít színpadra. Az mesejátékok a távol-keleti előadások atmoszféráját megidézve lenyűgöző könnyedséggel ötvözik az élőzenei-, színészi- és bábjátékot. Ne gondoljuk, hogy a kis óvodásokkal még nem érdemes színházba menni. A gyerekek meghitt, családias környezetben, párnákon ülve a színészeket közvetlen közelről megfigyelve nézhetik a nyúlfarknyi (30 perces) előadást, amely jó érzékkel pont az ő türelmüknek megfelelő ideig tart. Az előadások telis-tele vannak kreatív vizuális és zenei ötletekkel, melyek nemcsak a gyerekeket varázsolják el, hanem a szülőket is. Az idei évadban sajnos a Sünteknős már nem szerepel a színház repertoárjában, de a korábban bemutatott darabokat: A kíváncsi kiselefántot, a Kacskaringót és a Madárházat ugyan olyan jó szívvel tudom ajánlani.  Ezek a 3-5 éves korosztálynak szóló, egyik legjobb budapesti előadások. A Szamár a torony tetején-t még nem láttuk, de az idén ősszel biztos nem mulasztjuk el. 

A Hogyan lett a sünteknős?-t ne keressük a könyvesboltok polcain, a Szánthó Piroska rajzaival illusztrált 1973-as kiadású mesekönyvet csak könyvtárban vagy antikváriumban lehet megszerezni. (A mese eredetileg a Just so stories for little children című kötetben jelent meg 1902-ben. A Just so stories-ból válogatott tizenkét mesét Hogyvolt mesék címen 2010-ben a Sziget kiadó újrafordíttatta, és a szerző eredeti illusztrációival újra kiadta.)

Kipling meséjében a jaguárkölyök a gyerekekhez hasonlóan, a leküzdhetetlen és mindenre kiterjedő kíváncsiságtól hajtva fedezi fel a körülötte lévő világot. Izgatott kérdéseivel és a természet adta válaszokkal mindig visszatér meginghatatlanul bölcs és nyugodt anyához. A kedves, ironizáló stílusú mese elsősorban a sün és a teknős leleményességéről, és a szeleburdi jaguárkölyök barátságáról szól. Akinek kíváncsisága, még az éhségénél is nagyobb.

Miközben a három kis állat történetét követjük, a háttérben végig finoman érzékelhető Kipling természet iránti szeretete és a biológia folyamatok szövevényének adózó ámulata.  Kipling furfangos párbeszédei és Szántó Piroska, az őserdő vibráló színkavalkádját egyszerű olajpasztellel életre keltő rajzai mögött ott bújik az evolúció finoman csepegtetett tanmeséje egy új faj, az armadillo kialakulásáról.

Érdemes elolvasni a Revizor összefoglalóját a meséről és az eladásról: http://revizoronline.com/hu/cikk/2972/a-sunteknos-studio-k/

Gesztenyegyerek, mi a neved?

Tagadhatatlanul itt az ősz, potyognak a gesztenyék. Miközben a fényes, frissen lepotyogott gömböcök után kutatunk az avarban, elfelejtünk azon búslakodni, hogy elmúlt az idei nyár, és milyen lehetetlenül sokára lesz újra napsütéses jóidő. A legnagyobb kincs a még héjas gesztenye, amit saját magunk bonthatunk ki óvatosan. A gesztenyegyűjtés nálunk kihagyhatatlan családi tradíció. Ha gesztenyéről van szó, mértéktelenné válunk, legszívesebben a Szilágyi Erzsébet fasor összes gesztenyéjét összegyűjtenénk. És mire jó a temérdek gesztenye?

Például megtölthetünk vele egy egész kiskádat. Nyugodtan ismerjük be, hogy nemcsak a 3 évesek élvezik, ha csuklóig-bokáig belemerülhetnek a gesztenyébe.

Gesztenye-csordákat terelgetni a lakásban fel-alá a gyerekek számára végtelenül vicces, a felnőtteknek inkább csak addig szórakoztató, amíg éjszaka rá nem lépnek véletlenül egy elkóborolt jószágra.

A kötelező gesztenye-kifúrás és figurakészítés ezekhez az egyszerű, de nagyszerű tevékenységekhez képest sokkal macerásabb. (Bár ma megtudtam, hogy természetesen erre is létezik célszerszám: a speciális gesztenye-kifúró eszközkészlet.) Bevallom, én mindig kicsit sajnáltam a gesztenyék szép sima héját barbár módon átfurkálni. Most is csak egy kósza kísérletet tettem erre, de aztán hamar feladtam, meg éppen a gyerekeket sem lelkesítette, hogy gyufaszál lábakat tömködjenek a kifúrt testekbe. És akkor egyszer csak rájöttünk, hogy mit csináljunk a kis kupacnyi gesztenyénkkel. Emlékeztek arra, amikor a Kippkopp gyerekeiben az egyik gesztenyegyerek hirtelen ötlettől vezérelve a fejére tesz egy üres mogyoróhéjat? Nem véletlenül jutott ez eszünkben, hiszen a sok kedves Kippkopp jelenet közül ez az egyik kedvencünk - a kipi-kopik mind valami talált tárgyat tesznek a fejükre, és nevet adnak maguknak.

Nem kell hozzá más, csak egy fekete filctoll, egy tekercs kétoldali ragasztó, és indulhatnak is a gyerekek begyűjteni a legkülönbözőbb apró kincseket a névre váró kipikopiknak.

Kitaláljátok a nevüket?

A végén még egy, a Kippkopp könyvek borítójának belsejéhez hasonló térképet is rajzoltak: óvodával, iskolával és homokozóval.

 A cikk megjelent a pagony.hu-n.

A gyerekkönyvek Dalija

Az ausztrál író-illusztrátor-festő Shaun Tan méltán világhírű gyerekkönyveit számos ország könyvesboltjában megtalálhatjuk, de sajnos Magyarországon még senki nem vállalta a kiadásukat. Vannak, akik szerint ezek nem is gyerekeknek valók, sőt nem is nevezhetők mesekönyveknek: túl nyomasztóak, túl sötétek, túl szürreálisak, túl kevés bennük a szöveg, és túl sok a kép. Shaun Tan könyvei tényleg nem nevezhetők szokványosnak, és valóban nem a legkönnyebben befogadhatóak. De ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes őket kézbe venni, sőt. Könyvei többek között olyan témákat boncolgatni, mint a gyerekkori depresszió, az elszakíthatatlan testvéri kapcsolat, és hogy hogyan találjuk meg a helyünket a világban. A történetek valóban nem szövegből állnak össze, hanem albumszerűen összefűzött festményekből, melyek kidolgozottsága egyértelműen közelebb áll egy képzőművészeti alkotáshoz, mint a szokásos könyvillusztrációkhoz.

A Rules of Summer a leggyönyörűbb, és az egyik leghitelesebb gyerekkönyv, amelyet eddig a kezembe vehettem. Egy történet arról, hogy tanulja meg két gyerek, hogy a szeretetet (és a másik iránti felelősséget) nem lehet egyszerűen csak kigombolni és levenni. Shaun Tan 30 oldalnyi képen (és a hozzájuk tartozó egy-egy mondaton) keresztül hihetetlen érzékenységgel és éles látással mutatja be egy testvérpár kapcsolatát. Egy olyan testvéri kapcsolatot, ahol a nagyobbik fiú az univerzum abszolút és megkerülhetetlen viszonyítási pontja a kisebbik fiú számára. Egy olyan pólus, amitől nem lehet elszakadni, akármi is történjék. 

 

Ha a nagyobbik azt mondja, hogy a félpár piros zokni idevonza az óriási piros nyulat, akkor az úgy is van.

Ha azt mondja, hogy a kis tetteknek beláthatatlan következményei lehetnek, azok lesznek.

A közös játék nem várhat a későn érkezőkre.

Ha sikerül is becsatlakozni, abból csak baj lesz.

Mindig a nagyobb határozza meg a játékszabályokat, és könnyű szívvel lecseréli kistestvérét egy izgalmas új játszótársra.

A legjobb játékokban nem lehet csak úgy részt venni.

Csatát veszteni szörnyű, de elszakadni egymástól a legborzalmasabb.

A kibékülés és megbocsátás igenis erőfeszítést igényel. Soha ne könnyű és soha nem egyszerű.

De minden jó, ha a vége jó.

Ezen a linken érdemes meghallgatni, miket mesél a szerző Shaun Tan a könyv keletkezéséről, a történet önéletrajzi hátteréről és az alkotói folyamatról.

A könyv adatai:

cím: Rules of Summer

szerző, illusztrátor: Shaun Tan

kiadó: Lothian Children's Books

első megjelenés: 2013

app: wearewheelbarrow.com

Grófok, szögek, kastélyok

A legnagyobb (7 éves) először Miákovics Mihály házának mintájára (a könyv nélkül, fejből) elkészítette az általa kitalált Jack gróf várát. Majd az alkotás közben bonyolult építészeti történetet kerekítve bemutatta, hogy a vár hogy nézett ki 2000 évvel ezelőtt, és milyen lesz (természetesen az aktuális trendeket követve) 100 év múlva. 

De Jack gróf nem elégedett meg az apró vízparti házzal, új lakhelyet rendelt. A következő művet hosszú és alapos tervezés előzte meg. 

Íme a három szintes, tornyos, lépcsős minden igényt kielégítő vár.

A vártervezésnek és a megunhatatlan szögelésnek nem akart vége szakadni még akkor sem, amikor már elfogyott az összes színes papír. De a gyerekeket nem kellett félteni, szereztek maguknak maradék anyagokat, a kertben leszáradt hortenziákat, és így egy újabb fiktív megrendelő, Stella grófnő sem maradt kastély nélkül.

Szerintetek érdemes volt rajzszöget adni nekik?

(Azért hozzá kell tennem, hogy lehet, hogy könnyen beszélek, mert egyrészt az én gyerekeim kisbaba korban sem voltak elvetemült mindent szájba tömködős, kavicsevő, hajcsatlenyelő művészek. Másrészt, mivel a mindenféle varrással kapcsolatos cuccok jelentősen hozzájárulnak az asztalomon lévő permanens káoszhoz, viszonylag korán volt alkalmuk tűpárnákon és gombostűkészleteken gyakorolni. Szóval tudjátok, mindenki saját felelősségre kísérletezzen.)

Ujjlenyomat-koboldok, szevasztok!

Ragadjatok tintapárnát és ceruzát!

Ihletésképpen pedig ajánljuk a mindig zseniális Ed Emberley Fingerprint Drawing Book (LB Kids, 2005) című könyvét amibe itt bele is lapozhattok. 

Iggy Peck ihlette szőlőépítmények

Emlékeztek még Iggy Peck-re? Arra a második osztályos kisfiúra, aki fantasztikus építményeivel kápráztatja el környezetét? Nemrég írtunk róla. Iggy építési szenvedélyének története inspirálta az alábbi szőlőszobrokat.

Ugyanis azt tőle mindenképpen megtanultuk, hogy ha képesek vagyunk más szerepben is elképzelni a hétköznapi tárgyakat, bármit fel lehet belőlük építeni. Korábban már készítettünk hasonló szobrokat pillecukorból (írtunk is róla itt), most a nyárvégi kínálatnak megfelelően szőlőt használtunk.

Sokszor nem lehet előre megjósolni, hogy egy alkotásra ösztönző ötlet mennyire lesz népszerű a gyerekek körében. Ennek a foglalkozásnak a sikerét messze alábecsültem. Ebből a két egyszerű alapanyagból mindkét gyerek hosszan, elmélyülten alkotta a legkülönbözőbb építményeket. Előbb fogyott el a szőlő, mint az ötlet. Mi sem bizonyítja jobban, hogy néhány egyszerű alapanyag már önmagában elég felhívás egy gyereknek arra, hogy különösebb instrukció nélkül önállóan kitalálja és megvalósítsa saját ötleteit. És ebből rendszerint nincs hiány, csak teret kell nekik biztosítani.

Készült a szőlőből egér, fülbevaló, legyező, karkötő és súlyzó.

A friss hatéves pedig egy hatalmas, geometrikus épületen dolgozott hosszan, kitartóan koncentrálva, hogy minden szabályosan legyen összeszerelve.