Megérkezett a Kisladik Árnyszínház alkotókészlete

Végre-végre! A Kisladik Árnyszínház alkotókészlete mától rendelhető a webboltban!

Legújabb dobozunk minden eszközt és anyagot tartalmaz, melyekkel elkészíthetitek saját árnyszínházatokat! A készlet kivágható árnyalakokat és kellékeket rejt, amelyekkel életre kelthetitek saját történeteiteket. Az árnyalakok mellett a dobozban rengetegféle alapanyagot is találtok, ezekkel kedvetek szerint kiegészíthetitek a figurákat, sőt újakat is készíthettek, és még változatos háttérrel és díszletekkel kísérletezhettek.

  

Mi kell még egy előadáshoz? Természetesen színházjegyek! Alkossatok az előadáshoz perforált színházjegyeket, melyeket nyakba akasztva árulhattok a közönségnek.

 

Végül nem marad más hátra, aki jegyet váltott, foglalja el a helyét! Itt az ideje, hogy a saját készítésű színes mikrofonnal kihirdessétek az előadást a nagyérdemű közönségnek. Függöny fel, az előadás kezdődik!

  

Az alkotások elkészítését részletes, illusztrált ötletadó füzet segíti. További árnyszínházzal kapcsolatos ötletekért, olvassátok el árnyszínházas bejegyzéseinket itt a blogon és kövessetek minket a Facebookon!

Részlet az ötletadó füzetből

Az alkotókészletben található kivágható figurákat Győri Blanka készítette.

Festés: a kezdetek

Melyik kisgyerek ne élvezné, hogy vízzel játszhat? Hogy a színek érdekesen keverednek a papíron? Hogy szabadon maszatolhat?

A legtöbb kisgyerek szeret festeni. A festék kétségtelenül izgalmasabb számukra, mint a hétköznapi ceruza, zsírkréta vagy filctoll.

 

Kisgyerekkorban az alkotás célja nem a kész festmény, hanem az anyagokkal és eszközökkel való önálló, szabad kísérletezés. Az elkészült alkotás helyett, a festés folyamata jelenti az örömforrást. A festéssel való ismerkedés kezdetén a gyerekek szeretik vastag rétegekben felkenni a festéket; kavargatják a különböző színeket, összepacsmagolják egyszínűvé; megfigyelik, miként halványul el a szín, ha felvizezik; játszanak azzal, hogyan nyomják a papírra az ecsetet.

A festés új terepen biztosít onálló, korlátok nélküli kísérletezési lehetőséget a bölcsődés és kisóvodás korú gyerekek számára, hasonlóképpen mindazokhoz a tevékenységekhez amelyeket ebben az életkorban végeznek. E tevékenységek eredményei vezetnek aztán az őket körülvevő világ folyamatainak, működésének egyre jobb megértéséhez.

Ha megértjük, hogy ebben az életkorban a festés funkciója nem a felnőtt nézőpontjából esztétikus végtermék előállítása, hanem a felfedező kísérletezés, akkor nincs is egyéb feladatunk, mint a megfelelő környezet és kellékek biztosítása.

Legyünk képesek a háttérbe húzódni, ne vegyük át az irányítást, de álljunk a gyerek rendelkezésére, ha segítségre van szüksége: takarítsuk el az őket zavaró festékfoltokat; biztosítsunk új papírt, ha kész egy mű; az elfogyott festéket pótoljuk.

Az otthoni festés a legegyszerűbb eszközökkel is könnyen megoldható: elég hozzá némi festék, ecset és papír. Bár a gyerekek legtöbbször a kevésbé maszatolós gombfestékeket használják, érdemes más típusú festékekkel is kísérletezni. A tempera - intenzívebb színei miatt - nagyobb sikerélményt ad kisgyerekkorban, és sajátos textúrája, ill. a színek keverésének lehetősége sokkal izgalmasabbá teszi a hagyományos vízfestékeknél.

Variálhatjuk az ecsetek méretét és fajtáját is. Kísérletezhetünk a legvékonyabb ecsetektől kezdve a nagyméretű, lapos ecseteken és szivacsecseteken át a gyerekek számára gyártott, könnyen markolható fajtákig.

Ne várjunk addig, amíg a gyerek képes „szabályosan” kézbe fogni az ecsetet! A kicsik már egy-másfél éves korukban is megismerkedhetnek a színkeverés örömeivel, ha életkoruknak megfelelő eszközöket kapnak.

Sok kisgyerekes szülő aggódik, hogy gyereke mindent szájba vesz, ezért inkább nem ad a kezébe festéket. Ha egy kis joghurtot színezünk meg ételfestékkel, akkor ebből nem lesz baj.

Sőt még ecsetre és papírra sincs mindig szükség! A gyerek hálás lesz, ha műanyag tálcán vagy az etetőszék asztalkáján a tenyerével és az ujjaival próbálhatja ki az új, színes anyagot. A tapintás útján történő tapasztalatszerzés ebben a korban (is) kiemelkedő fontosságú. Az ujjfestés - azon kívül, hogy remek mulatság - lehetőséget teremt arra, hogy közvetlen közelből megtapasztalja az anyag tulajdonságait. Megfigyelheti, milyen a festék hőmérséklete és állaga és ez hogyan változik száradás közben; próbálgathatja, milyen érzés felvinni és szétkenni a festéket a papíron; hogy a tenyere, a körmének éle vagy az ujjbegye különböző nyomokat hagy az anyagon.

Később se érdemes túlbonyolítani a festést. Ha a gyerek már szívesen festene ecsettel, de még nem bíznánk rá egy teli pohár vizet, adjunk neki temperát vagy bababarát festéket nehezen felboruló tálkákba, színenként külön ecsettel! Így színváltásnál nem kell ecsetet mosni. Eleinte két szín is elég, majd igény szerint folyamatosan növelhetjük a színek számát.  

  

Kisgyerekkorban nagy segítség, ha a papírt rögzítjük az asztalhoz. Erre az egyik legalkalmasabb eszköz a festékboltokban kapható maszkoló- vagy festőszalag: könnyen téphető, jól tapad, olcsó és eltávolítása során nem hagy nyomot. Ha nincs, a cellux is megteszi.

És végül, kísérletezhetünk a festendő felületek méretével és típusával is. Festhetnek a gyerekek pici vagy hatalmas méretű, fehér vagy színes papírlapokra; kipróbálhatják, milyen bordázott felületen végighúzni az ecsetet vagy az ujjukat; és bátran kezükbe adhatunk falapot vagy kisebb festővásznat is.

Marshmallow építészet

Vannak dolgok, amiket soha nem jutott volna  eszembe megvenni, amíg nem voltak gyerekeim. Ilyen a marshmallow (pillecukor). De most ennek is eljött az ideje.

Igaz, hogy túl vagyunk már a téli napfordulón, hónak nyoma sincs és nem sokszor ment 0 fok alá a hideg, de azért így is elég sok időt kell négy fal között, lámpafénynél tölteni.  A gyerekek ilyenkor persze azt élvezik a legjobban, ha nyaktörő akadálypályákat építünk, hogy levezessék a robbanással fenyegető felgyűlt energiáikat. Amikor végre a feje tetéjére állt az egész lakás, és kicsit lehiggadtak, akkor borzasztó lelkesek tudnak lenni, ha valami olyat adok a kezükbe, amivel még nem találkoztak. 

Pillecukor építmények

hozzávalók:

• egy zacskó pillecukor
• egy-két doboz fogpiszkáló, esetleg grillpálcika

Ha valaki ismeri a stanfordi marshmallow kísérletet, gondolhatná, hogy amikor pár gyerek körbeül egy zacskó pillecukrot és egy doboz fogpiszkálót, akkor rövid időn belül, csak az egyikből marad az asztalon. Vagy legjobb esetben is úgy fognak feszengeni, mint ezek a szegény, kísérletben résztvevő gyerekek.

Érdekes volt látni, hogy a négy gyereket mennyire nem az foglalkoztatta, hogy megegyék (jó, néha egyet-egyet, de csak ha selejtes volt). Anélkül, hogy bármit mondtam, vagy mutattam volna azonnal nekiestek és elkezdtek mindenféle építményekkel kísérletezni.

Fűztek kitartó munkával cukorgyöngysort a grillpálcikákra.

A kisebb építményeket egymás mellé kapcsolták, és az egész konyhaasztalt behálózó sokszög labirintust készítettek. 

És volt, aki a tetraéder formából kiindulva és azt precízen megsokszorozva egy komplett házat épített. Amikor a nagy munkában megéheztek, a spájzból kihoztak egy-egy marok állatos kekszet, és máris beköltöztek egymás mellé  a teknősök, mókusok, és elefántok.

Nem tudom meddig csinálták volna még, de a játéknak az vetett véget, hogy egy idő után elfogyott a fogpiszkáló. A kész építményeket felraktuk a hűtő tetejére ahol 1-2 nap alatt kiszáradtak, és így stabilan megtartják a formájukat sokáig.

Kémia a konyhában

"Anya mi is csináljunk kristályt!” Persze, mi sem egyszerűbb. Egy kis víz, sok só, cérna, várunk, várunk és kész. Milyen jó kis otthoni tudományos kísérlet lesz a gyerekekkel. Vagy mégsem?  Egy hete próbálunk kristályt növeszteni, de nem sikerül. Ezzel persze máris megtanultuk a legfontosabbat, hogy a kísérletek már csak ilyenek. Van, hogy sikerülnek, van, hogy nem, de mi kitartóan gyártjuk az újabb hipotéziseket és rendületlenül próbálkozunk tovább. De, ahogy a valódi tudományos folyóiratok sem szívesen közlik a negatív eredményeket, mi sem írhatunk posztot abból, hogy miért nem sikerült gyönyörű sókristályokat növesztenünk. Ki olvasná el akkor, ugye? (De ami késik, nem múilk.) Így aztán só helyett elővettük az olajat, hogy lássunk akkor valami olyat, amit nem lehet elrontani, tuti siker.

Alap hozzávalók

• víz
• sok-sok olaj
• ételfesték (vagy tojásfesték)

Ami még jól jön

• ecet
• szódabikarbóna (gyógyszertárból)
• folyékony mosószer
• tej

Eszközök

• bármi, amivel megóvhatjuk az asztalt (én egy nagy viaszos vászonnal szoktam leteríteni)
• kanalak, szemcseppentők* (gyógyszertárból)
• kis tálkák vagy muffin sütőforma (a festékeknek)
• nagyobb tálkák (az olajnak)
• fogpiszkáló, hurkapálcika, spatula (bármi, amivel elkeverhetik a festéket a kis tálakban)

1. kísérlet: A kis tálkákba töltsünk vizet, adjunk hozzá egy nagyon kicsi ételfestéket és keverjük el. A nagy tálba öntsünk olajat. Elő a pipettákkal, cseppentőkkel, kanalakkal! Megfigyelhetjük, hogy a színes vízcseppek nem keverednek el az olajjal. A gyerekek hamar rájöttek, hogy ha belecéloznak az előző cseppekbe, akkor az újabb és újabb cseppekkel növelhetik a színes cseppek méretét, sőt a cseppeken belül a színek összekeverednek, így csináltak rózsaszínből és citromsárgából narancssárgát.

2. kísérlet: A kis tálkákba most öntsünk ecetet, majd ebbe keverjük el a festéket. A nagy tálba pedig tegyünk új olajat. Az olajba csepegtetett színes ecetcseppek annyira nem különböznek az előzőtől, de ha már jó sok cseppünk van a tálkába, próbáljuk ki mi történik, ha rászórunk egy kis szódabikarbónát! Itt a látványos pillanatokról lemaradt a fényképezőgép, de higgyétek el szuperül nézett ki, ahogy a kis színes golyók, mint apró vulkánok kitörtek. (Az ecetsav széndioxid keletkezés közben elreagált a szóbadikarbónává.)

Figyelem! A 2. kísérletet inkább 5 éves kortól ajánljuk, és figyelmeztessük a gyerekeket, hogy az ecetbe ne pacsmagoljanak, ne nyúljanak a szemükbe, és óvatosan bánjanak a szódabikarbonával, és persze mi is nagyon figyeljünk, hogy ha lehet, ne pont ezt a kotyvalékot öntsék véletlenül magukra. 

3. kísérlet: A kis tálkákba töltsünk mosogatószert, ezeket színezzük a festékekkel, a nagyobb tálba pedig megint tegyünk új olajat. A színes mosogatószerben az az érdekes, hogy (mivel nagyobb a viszkozitása a korábban használt színes víznél) nem csak cseppeket formál, hanem vonalakat is rajzolhatunk vele, sőt összeköthetjük a kisebb cseppeket és egész fantasztikus festék csatornákat rajzolhatunk az olajba.

4. kísérlet: A festékekkel készítsünk színes tejet és ezt cseppentsük az olajba. (Na ez volt az egyetlen, amit nagyon meg akartak kóstolni, nehéz volt ellenállni a lila, meg rózsaszín tejeknek). És végül ez a keverék lett a leglátványosabb. A színes tejcseppek futurisztikus opálos gömbökként leültek az olaj aljára.

A kisiskolás hétéves végig folyamatosan kérdezgetett, hogy mi miért történik és szisztematikus „tesztsorozatokat” tervezett. Az ötéveseket legalább annyira izgatta a sok eszköz, kanalazás, cseppentés, keverés, kotyvasztás, összekutyulás mint maga a látvány. Mindent mindennel kipróbáltak, ja igen kell egy tekercs törlő vagy rongy is, jut eszembe. A mindjárt hároméves az első kísérlettel cirka 40 percig  elvolt, közben néha megmutatta, hogy az akkurátusan cseppentett színes pöttyök hogy gyűlnek a táljában.