Autós utazós könyv

Az autózást kevés gyerek bírja jól. Egy kicsit is hosszabb útra a legtöbb szülő már előre készül, hogy mi mindennel kösse majd le az autósülés rabságában szenvedő-unatkozó gyerekét. A hétvégi programok, főleg így nyáron, nálunk is általában azzal kezdődnek, hogy beülünk az autóba, és elmegyünk valahova víz mellé vagy kirándulni. A legutóbbi utazás alkalmával beraktam pár füzetet, amelyeket a Könyv- és nyomdakészítő készletben található keményfedeles lapozóból kiindulva készítettem.

A készletben található kemény borítólapokat és színes belső lapokat kiegészítettem még pár színes lappal.

És egy kicsit átalakítottam. Ehhez szükségem volt:

• egy 2"-es körlyukasztóra (körömolló is lehet, azzal kicsit tovább tart); 
• madzagra;
• celluxra;
• szárnyas iratcsipeszre (ilyesmi).

Majd

1. először minden lapot kilyukasztottam egy körlyukasztóval (mindegyiket másik oldalán);
2. a madzag egyik végét beragasztottam a borító belső oldalára;
3. majd minden lyukon végigfűztem;
4. és ellenőriztem, hogy milyen hosszúnak kell lennie, hogy kényelmesen kinyíljon a lapozó, 
5. majd levágtam és hozzáragasztottam a madzag másik végét a lapozó hátsó borítójának belsejéhez.

Ezzel kész is az átalakított füzet! És mire kell az iratcsipesz? Az a lényeg! Rákattintottam a madzagra, t.i. ezen fog utazni a kisfüzet szereplője. A lyukvágás során kieső körlapokra (vagy akár öntapadós papírkörökre) bármit rajzolhatunk, ami végigutazik a füzeten: nálunk az egyik füzetbe autó került, a másikba egy laprágó szörnyecske.

Fontos, hogy csak a rajzolás utána erősítsük rá a papírköröket a csipeszre. A csipesz összecsukott szárait tegyük a megrajzolt és egy másik kör közé (akár a hátsó körre is rajzolhatunk egy visszafelé utazó alakot), és celluxszal ragasszuk rá a két kört a csipeszre.

Indulhat a kisautó/vonat/laprágó szörny/cica/póni/dinoszaurusz!

A nyomdázó készlettel gyönyörű háttereket készíthettek az utazófigurák mögé a lapokra. Nálunk most csak filc és ceruza volt, de ezekkel is fantasztikus képek születtek! 

Beszállás!

Indulás otthonról,

először át a város utcáin, és egy aranyló búzamezőn,

majd az út egy gyümölcsösön, és egy napraforgómezőn vezet keresztül,

később egy autópályán haladunk tovább, mellettünk egy tó látható,

nádas és zöldellő mező,

itt óvatosan kell menni, mert birkanyáj legel az út mellett, pulikutyákat és fának támaszkodó juhászt is láthatunk, és végre egy igazi alagút, lehet sikítani, 

sajnos az alagút rövid volt, de amint kibukkanunk egy gyönyörű arany- és ezüstménes fogad minket, 

és már meg is érkeztünk! Ez így nem is olyan unalmas!

Ti kivel-mivel utaznátok át a lapokon?

  

Rémisztő cukiság: a Donaldson-Scheffler alakok életre kelnek a sötétben

Egy korábbi posztban írtunk arról, hogy miért jó árnyszínházat készíteni a gyerekekkel, és hogyan fogjunk hozzá egy árnyszínház készítéséhez. Azóta folyamatosan gyűlnek nálunk az újabb és újabb fekete-színes alakok. Eleinte olyan előadásokat készítettünk/ készítettek a gyerekek, amelyek nem egy konkrét ismert meséhez kapcsolódnak, hanem mindenféle figurák, absztrakt formák, saját körbevágott rajzok köré szövik a saját maguk által kitalált meséket.

Ezeknél jól látszik, hogy a három éves teljesen szabadon, a színpadra állítás közben improvizálja a történetet. Az ötéves viszont már egy laza koncepcióval kezd neki, de még nála is elsősorban az figyelhető meg, hogy folyamatosan ad hoc változik a cselekmény. Hamar kialakult, hogy az előadásaikba mind a ketten bele-belefűznek az olvasott meséikből ismert szófordulatokat, akciómorzsákat. Innen jött az ötlet, hogy elkészítsük az aktuálisan legkedvesebb mesék szereplőit is. Miközben saját szavaikkal előadják ezeket, egyrészt még közelebb kerülnek azokhoz a történetekehez, amelyeket nap mint nap kérnek, másrészt az ismert figurák új szerepeket kaphatnak a kitalált történeteikben.

A mesealakokat többféleképpen is elkészíthetjük. Szabadon megrajzolhatják őket a gyerekek, vagy velünk együtt közösen, de akár körbe is rajzolhatjuk és kivághatjuk a könyv figuráit. Mi az elsők között a Graffaló szereplőit készítettük el. Ehhez a még régebben letöltött online foglalkoztatókból (megtaláljátok a http://www.gruffalo.com címen, vagy a „graffalo activity sheet”kifejezésre rákeresve) kivágtuk az alakokat, felragasztottuk fekete kartonpapírra, majd újrakivágtuk. Ezeknek a figuráknak sokszor önmagában a kontúrja nem elég felismerhető, úgy hogy, ahol tudtam körömollóval, illetve sniccerrel kivágtam a belsejükből is kisebb darabokat, hogy legyen szemük, stb.

Hozzávalók

• mesefigurák
• fekete karton
• stift ragasztó
• hurkapálcika
• szívószál
• olló
• cellux

A megrajzolt/lemásolt/kinyomtatott mesefigurkát ragasszuk rá a feket kartonpapírra, majd miután megszáradt a ragasztó, vágjuk őket körbe. A figurák színes felére erősítsük rá a tartórudat. Egyszerűen ragasszunk rá celluxszal hurkapálcikát/grillrudat, vagy a kicsit bonyolultabb szívószálas módszerrel készítsünk az előadás közben könnyebben manipulálható alakokat. A kivágott alakokat még színes selyempapírral is lehet díszíteni: mi egy kis lilával kiemeltük a tüskéket, zölddel pedig a rút szemölcsöt. 

A színházhoz szükségünk lesz még egy egy irányítható fényforrásra. Bármilyen lámpa megteszi, amit mozgatni tudunk (lehet zseblámpa, olvasólámpa, stb.) De a legjobb, ha van egy diavetítőnk és ezt állítjuk be. A figurákat a hátulról megvilágított vászon mögött kell mozgatni. Fontos, hogy ez feszes legyen, mert akkor lesznek szépek az árnyalakjaink kontúrjai. A vászon anyaga lehet jól átvilágítható fehér textil, vagy pauszpapír, fehér sütőpapír.

És már kezdődhet is az előadás!

Mi több mese figuráit is elkészítettük a fenti módszerrel. Amellett, hogy az adott mesék előadása is nagy siker, a gyerekek a különböző mesefigurák kombinációjával természetesen megalkották saját bootlegjüket is:

 

Könyves kedd: Honki Árnyországban

A Honki Árnyországban mesekönyvben valójában nem is egy, hanem három mese követi egymást ügyesen egymásba szőve. Az első mese magáról a mesevárásról szól, hogy hogyan ül le egy kisfiú és egy felnőtt, hogy együtt, közösen megteremtsék a mese keretét, egy árnyszínházat, és a mese szereplőit. Egy árnyszínházhoz nem kell sok minden: egy jó méretű doboz, egy olló, egy ragasztó, papír és pálca a figuráknak.

Honki és Paul együtt találják ki a szereplőket, kivágják fekete papírból, és kis pálcákra ragasztják őket, majd Paul belefog egy mesébe a Lángfogú Sárkányról, aki megszöktette Gundi hercegnőt. És ezzel kezdetét veszi a mese a mesében, amelyben Honki nézőből szereplővé válik, új barátokra tesz szert a csupa fekete Árnyországban, és hasznát veszi a zsebében lapuló festékes doboznak.

 

Árnyország lakóinak nagy bánatára Honki színes festékei túl hamar kifogynak. Ekkor Lángfogú, a sárkány belekezd egy újabb törénetbe, hogy elmesélje, miként lett a hajdan színes országból csupa fekete árnyország.

Kiderül, hogy a két megszökött festőt, akiknek réges-régen az volt dolguk, hogy nappal színesre, éjszaka pedig feketére fessék a világot, már nem lehet visszahozni. De a mese végén Árnyország lakó rájönnek, hogy hiszen ők maguk is képes változtatni a világukon, nem érdemes tovább fekete árnyalakként szomorkodniuk. A festők hátrahagyott végtelen festékkészleteiben tobzódva nekilátnak, és színesre festik az országukat.

László Varvasovszky: Honki Árnyországban (Móra Kiadó, 1987)

Ismerkedjetek meg a rajzoló robottal!

Miért jó a gyerekekkel szerelni, bütykölni vagy rajzoló robotot csinálni? Mert először varázslat, amikor elbűvöli őket, hogy valami szerkezet működik, aztán felfedezés, amikor látják elemeire bontva, és megértik, hogyan működik, aztán alkotás, amikor egyedül vagy közösen összeszerelik. És ráadásul még vicces is!

Mi kell hozzá?

• egy papírpohár: mi újrahsznosítottuk a Kalóz készletben található csíkos kampókéz poharat
• erős ragasztó: duck tape vagy szigszalag (háztartási boltban vagy 1euros boltban kapható)
• három színes filctoll
• 9 voltos elem
• motor (én itt vettem: conrad.hu)
• elemcsatlakozó (szintén a conrad-ból)
• mozgó szemek (papírboltból vagy hobbiboltból)

Először ragasszátok rá a három filctollat a pohár oldalára, úgy, hogy azonos magasságban legyenek, próbálájtok ki, hogy stabilan megáll-e a pohár a három lábán.

Érdemes olyan motort venni, amire csak rá kell dugni az elemcsatlakozót, ha ilyen nincs, akkor a csatlakozót forrasztópákával rá kell forrasztani a motorra. Nekem ezt a boltban helyben megcsinálták egy perc alatt, de akinek van otthon forrasztója csinálhatja saját kezüleg. A motort ragasszátok rá az elemre, de úgy, hogy figyeljetek arra, hogy a motor egész tengelye (az a kis bütyök) túl lógjon az elem szélén.

A következő lépés, hogy a motor+elem szerkezetet ragasszátok rá a pohár tetejére. Fontos, hogy ne lötyögjön, mert csak akkor adja át eléggé a rezgést, és akkor fog elindulni a robot.

Végül a kinyúló tengelyre is rá kell erősíteni valamit, (1) ami aszimmetrikus, (2) elég könnyű, hogy a kis motor tudja pörgetni, (3) de elég nagynak is kell lennie, hogy elkezdjen rezegni. Mi több mindennel is kísérlezetünk, elsőre nem indult el, aztán folyton lerepültek a nehezékek a tengelyről. Végül egy kb. 5x5 cm-es, ragadós felével félbehajtott duct tape darabból készítettünk egy vitorlaszerűséget, és ezt ragasztottuk rá a tengelyre.

A csatlakozóval kapcsoljátok össze az elemt és a motort, és már indulhat is a rajzoló robot! Ja, és a kupakokat ne felejtsétek levenni a filctollakról!

Azt nem ígérjük, hogy a rajzoló robot gyorsaságban fel veszi a versenyt a Boston Dynamics alábbi robotjával, és bevalljuk, hogy a mi prototípusunk kisebb repedésekben is elakadt sőt, néha külső segítségre szorul, de sima talajon vagy asztalon tökéletes! Próbáljátok ki Ti is! Jó barkácsolást mindenkinek!

Készítsetek messzelátó távcsövet!

Az óvodások és a kisiskolások körében a megunhatatlan kedvencek toplistáján a kalózok állandó előkelő helyet foglalnak el. Amikor meghívást kaptunk a Nyári Pagonyfesztre, az egyik nagyon határozott kérés az volt, hogy mindenképp legyen kalózos kézműveskedés. Készültünk is sokmindennel: egyrészt a Kalózos dobozban is megtalálható már jól bevált feladatokkal, ilyen volt a kampókéz és szemtakaró, mindkettő itt is óriási sikert aratott. Ezek mellé kitaláltunk újabbakat is például mindenki készíthetett magának egy távcsövet. Lássuk, hogyan!

Alapanyagok

• kéztörlő guriga vagy színes kartonpapír
• zsinór
• átlátszó írásvetító fólia (ohp fólia)
• alkoholos filc
• dekortapasz
• olló

 

A távcső teste lehet wcpapír gurigából, kéztörlő gurigából vagy színes karton papírból. Ha papírgurigából készítitek a távcsövet, akkor fessétek be színesre vagy tekerjétek be alufóliába, a wcpapír gurigából kettőt celluxszal ragasszatok össze, hogy elég hosszú legyen. Ha kartonpapírból szeretnétek, akkor vágjátok olyan hosszúra, ami jól esik, tekerjétek össze és celluxszal ragasszátok végig az oldalát, hogy megtartsa guriga formáját.

Az ohp fóliából vágjatok 5x8 cm-es darabot, egyik rövidebb végét a guriga ívének megfelelőem kerekítsétek le, a szemközti egyenes végére ragaszthattok egy egy csík dekortapaszt vagy festőragasztót, hogy könnyebb legyen megfogni és ki-behúzogatni.. Próbáljátok bele a gurigába, így látszik, hogy hova érdemes rajzolni. Az alkoholos filccel bármit rajzolhattok rá, amit szeretnétek a messzességben kifürkészni: hajót, szigetet, kincset, hableányokat, viharfelhőket, dinókat vagy szivárványos pónikat. 

A guriga egyik végéhez közel (kb. 3-4 cm-re a végétől) óvatosan csináljatok egy 6 cm hosszú bemetszést: ide tudjátok majd beilleszteni a fóliadarabot.

A guriga másik végén pedig szúrjatok két lyukat, ezekre csomózzátok rá a zsinórt, és már akaszthatjátok is a nyakatokba!

A Misu és a tengerész az egyik kedvenc képeskönyvem volt. Egyrészt nagyon szeretek mindent, amit Gaál Éva rajzolt, teljesen belém égtek a képei és színei. Másrészt meg Misu fél a sötétben, meg a pókoktól a pincében, ebben is hasonlítunk, ráadásul szereti a tengert, és van egy saját tengerésze. Én is nagyon örültem volna egy saját, erős, csíkos pólós tengerésznek, annyira, hogy én magam akartam erős és bátor tengerész lenni sok-sok évig, pedig még a Balatonon is tengeribeteg vagyok. Misunak viszont van egy tengerésze, aki vigyázz rá, mindig ott van körülötte, segít neki mindenben, például tornázni a porolórúdon, annyira, hogy már csak vele akar lenni. De ahogy a szomszédJakubetz bácsi, akinek szintén van egy tengerésze, mondja, tengerészek jönnek és mennek, így aztán a vidám, bátor tengerész egy nap az ikertestvérével elutazik. Misu kicsit fél este, de ha lehunyja a szemét, látja a tengert, ami tele van varázslatos lényekkel, és messze-messze a tengeren a hajót, az árbocba kapaszkodva pedig felé integet a tengerész, mert ő még a legeslegmesszibb tengerről is látja Misut. Hát, ezért szeretem ennyire ezt a könyvet.

A Misu és a tengerész az egyik kedvenc képeskönyvem volt. Egyrészt nagyon szeretek mindent, amit Gaál Éva rajzolt, teljesen belém égtek a képei és színei. Másrészt meg Misu fél a sötétben, meg a pókoktól a pincében, ebben is hasonlítunk, ráadásul szereti a tengert, és van egy saját tengerésze.

Én is nagyon örültem volna egy saját, erős, csíkos pólós tengerésznek, annyira, hogy én magam akartam erős és bátor tengerész lenni sok-sok évig, pedig még a Balatonon is tengeribeteg vagyok. 

Misunak viszont van egy tengerésze, aki vigyázz rá, mindig ott van körülötte, segít neki mindenben, például tornázni a porolórúdon, annyira, hogy már csak vele akar lenni.

De ahogy a szomszédJakubetz bácsi, akinek szintén van egy tengerésze, mondja, tengerészek jönnek és mennek, így aztán a vidám, bátor tengerész egy nap az ikertestvérével elutazik.

Misu kicsit fél este, de ha lehunyja a szemét, látja a tengert, ami tele van varázslatos lényekkel, és messze-messze a tengeren a hajót, az árbocba kapaszkodva pedig felé integet a tengerész, mert ő még a legeslegmesszibb tengerről is látja Misut. Hát, ezért szeretem ennyire ezt a könyvet.

Varázspálca másképp

A varázslók, tündérek és boszorkányok ritkán érik be egyszál varázspálcával. A Kisladik varázspálcakészleteivel  csillogó dekorgumiból és a színes szalagokból szebbnél szebb pálcákat készíthettek (ezen a héten még 15 % kedvezménnyel megvásárolhatók a webboltban). De vannak olyan alkalmak, és vannak olyan varázslatok, amikor jól jöhet egy diszkrétebb pálca is. Az alábbi bemutatott technikával egyedi, egyszerű(nek tűnő) pálcákat készhettek. Ez nem egy rövid projekt, de megéri időt szánni rá, mert a végeredmény gyönyörű.

 Alapanyagok

• hurkapálcika
• ecset, festék
• papír
• olló
• folyékony ragasztó

Kedvetek szerint fessetek be egy-két papírlapot (ne legyen túl vastag, mert akkor nehéz lesz feltekerni) és várjátok meg míg megszárad. Ha nem akartok a száradásra várni, akkor vegyetek elő pár régebbi rajzot, amket nem sajnáltok felvagdosni. A színesre festett lapokból vágjatok kb. 2,5-3 cm szélesen kezdődő, 20-25 cm hosszú, fokozatosan keskenyedő csíkokat.

A csíkok alapjának szélessége fogja meghatározni, hogy milyen magasak lesznek, és a papír hosszától függ, hogy mennyire lesznek ducik a varázsszemek.

A felvágott csíkokat a szélesebb végüknél kezdve tekerjéték fel a pálcára. Amikor már csak pár centi lóg ki, azt kenjétek be ragasztóval, és úgy tekerjétek rá a szemekre. Ha elegendő szemet tekertetek a pálcátokra, a végét mártsátok ragasztóba és simítsátok rá a szemre. A maradék színes papírcsíkokból pődörjetek kacskaringós díszeket és ragasszátok a pálca végére.