A Felhőfonó: mese a mohóságról és a mértéktartásról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki ruhákat szőtta a felhőkből. Fent élt egy hegy tetején, nem volt egyebe, csak egy rokkája és egy szövőkerete.

Kiült a hegytetejére, megforgatta a rokka kerekét, és a fejet fölött szálló felhőkből finom szálat húzott. A leheletvékony szálat fonallá fonta, és szőnni kezdett vele.

Reggel arany szálat adtak a felhők, délben ezüst szálat, este karmazsinpirosat. A bölcs fiú mindig csak épp annyi szálat bontott le a felhőkből, amennyire szüksége volt, soha nem többet.

Készített magának  egy meleg sálat, amely hűvös időben a nyakát melegítette, és egy fejkendőt, amely a tűzőnapon megóvta a hőségtől. 

A nyugodt életének végeszakadt, mikor egy nap az ország önző és mohó királyának szeme megakadt a fiú aranyló sálján és ezüstös fejfedőjén. A király ráparancsolt a fiúra, hogy szőjjön neki egy fenséges aranyló palástot, mely hatalmas testét beborítja. A király mohósága nem ismert határt, újabb és újabb arany, ezüst és karmazsin piros ruhákat rendelt, miközben az országa fölül egyre fogytak az esőt adó felhők. 

Hiába panaszkodott az ország népe, hogy a királyság körös-körül pusztul és sorvad. A király nem nyughatott egészen addig, míg az utolsó kis felhő is el nem tűnt az égről, és ruhává szőve a királyi ruhatárba nem vándorolt. 

Megmenthető-e még a királyság? Vajon fel lehet-e fejteni a felhőből készült ruhákat? Kizöldelnek-e a poros barnára szikkadt földek?

Gyertek el mesés foglalkozásunkra, hogy ti is kézbe vehessétek ezt a varázslatosan szép könyvet, és megismerjétek a történet végét! Részletek ITT.

A Cloud Spinner (Felhőfonó) egy klasszikus mese az irigység és a mohóság romboló hatásáról, és arról, hogy a mértékletességgel, hogyan óvhatjuk meg a környezetünket. Michael Catchpool író és Alison Jay illusztrátor közös munkája egy különleges gyönyörű könyv, amelyet, ha egyszer megismertük, biztos, hogy újra és újra kézbe vesszük. Az egyszerű szöveg, amely mindig épp csak annyit mond, amennyi kell és soha nem többet, és a porcelánokat díszítő miniatűr festményeket idéző, leheletfinoman megrajzolt képek tökéletes egységet alkotnak. 

Alison Jay képein az emberek és az állatok alakjai különösen átformáltak, a testrészek arányai szokatlanul torzultak a felnagyított és lekicsinyített részletektől. A természet élettelen formái, a dombok, a házak és a felhők nemcsak háttérként szolgálnak, ők is szereplőkké válnak. A házak és a dombok arckifejezéseket kapnak, a felhők alakjaiban pedig épp úgy ismerős formákat (kutyát, elefántot és űrhajót) fedezhetünk fel, mint amikor a valódi felhőkkel játszunk névadós játékot.  

A képeket behálózó, apró, pókhálószerű hajszálrepedések egyszerre utalnak a világ törékeny egyensúlyára, és arra, hogy a világban minden mindennel összefügg, mintha apró szálakkal lenne összekötve. Ha beavatkozunk, és túlságosan megbontjuk a szálakat, akkor a tetteinknek beláthatatlan következményei lehetnek. 

Adatok

írta: Michael Catchpool

illusztrálta: Alison Jay

kiadta: Knopf Books for Young Readers, 2012

http://www.amazon.com/The-Cloud-Spinner-Michael-Catchpool/dp/0375870113

A Menekültek világnapja alkalmából

Korábban már bemutattuk Shaun Tan világhírű ausztrál művész egyik könyvét. A Menekültek világnapja alkalmából most ismerkedjetek meg egy másikkal!  

A rengeteg díjat nyert The Arrival egy csodálatos könyv, amely több mint 100 oldalon keresztül, szavak nélkül,  lenyűgőző képregényben, bátran mesél arról, hogy egy képzeletbeli világban miért és hogyan kényszerülnek emberek elhagyni az otthonukat és a szeretteiket, és mivel szembesülnek, amikor új országba érkeznek. Az újra és újra megismétlődő kudarcokon, és apró örömökön keresztül hogyan vezethet az útjuk a beilleszkedéshez.

Shaun Tan így nyilatkozott a könyvéről: "Ausztráliában az emberek nem veszik a fáradtságot, hogy elgondolkozzanak azon, vajon milyen lehet menekültnek lenni. A tágabb kontextus ismerete nélkül, kizárólag problémaként tekintenek az országukba érkező menekültekre. Nem számítok arra, hogy a könyvemmel megváltoztathatom mások véleményét, de szeretném, ha legalább egy kis időre megállnának és elgondolkodnának. Ha ezt sikerül elérnem, már elégedett leszek." 

A szöveg nélküli, filmkockaszerű képekből apró lépésekben bontakozik ki a történet. A képek néhol betöltik a teljes oldalt, máskor szabályos sorokba rendezett kis négyzetekben bontanak ki apró részleteket. A főszereplő apa otthonát félelmetes tüskés szörnyek fenyegetik. Feleségét és lányát hátrahagyva elmenekül, és egy új országban próbál biztos egzisztenciát teremteni, hogy a családja is követni tudja. Szállást és munkát keres, eközben nyelvi és kulturális akadályokkal kell megküzdenie. Rengeteg elutasításban, kudarcban lesz része, de barátokra is szert tesz. Shaun Tan műveinek vissaztérő szereplői az egyedülálló, mindennapi hősök, akik idegen, sokszor ellenséges környezetben kénytelenek boldogulni, megküzdeni saját vágyaikért és álmaikért.

A régi fotókat idéző, a szépia különböző tónusaiban finoman megrajzolt képeket futurisztikus, szürreális elemek töltik meg. A 'The Arrival' szuggesztíven, minden sallangtól mentesen  mesél fenyegetésről, rettegésről, magányról, kirekesztésről és reményről.  A szerző nem kifejezetten gyerekeknek szánta a könyvet, de már(még) egy 6 éves is tökéletesen megértheti a könyv üzenetét.

 

 Linkek

http://www.shauntan.net/

http://thebirdking.blogspot.com.au/

http://www.nytimes.com/2011/04/24/magazine/mag-24Tan-t.html?pagewanted=all&_r=0

  

A nyúl és a mackó

A NYÚL ÉS A MACKÓ

Előszó

Írta, illusztrálta, szerkesztette és tollba mondta A. (4 éves). Az első, (és egyetlen) szerzői kiadást az író engedélyével közöljük.

Felhívjuk a tisztelt olvasók figyelmét, hogy nem egy könnyű nyári ponyvába kapnak bepillantást. Habár a 30(!) oldalas mű szédítő sebességgel, egy este és egy reggeli alatt készült el, ez a gyorsaság ne tévesszen meg senkit! 

A történet dramaturgiája jól átgondolt, pontosan felépített. A szerző könnyed természetességgel használja a gyerekkönyvekben népszerű repetítiv történetmesélési technikát, sőt a kortárs ifjúsági irodalomban elterjedt "suddendeath" elem is helyet kap a műben. Az értő olvasó néhol önéletrajzi elemeket fedezhet fel. A közel múlt eseményei egyes pontokon átdolgozva beépülnek, másutt az író  a jelenre reflektál, végül a klasszikus lezárásban felvillantja a jövő képét.

A nyúl és a mackó játszanak együtt.

A nyúl meg a mackó találtak egy embert.

Az ember meg a medve fogják egymás kezét.

A nyúl meg a mackó ők is fogják egymás kezét.

Az ember, meg a nyúl, meg a medve nagyon szeretik egymást.

A medve talált egy fiúembert.

A kislány megsimogatja a nyúl fülét.

A nyúl, meg a medve, meg a kislány, meg a fiú együtt vannak.

A fiú nagyon boldog.

A lány is nagyon boldog.

A nyúl is nagyon boldog, de a medve még boldogabb.

A fiú szomorú, de a lány felvidítja.

A medve szomorú, és a nyúl fel akarja vidítani,

A nyúl sír, de a lány felviditja.

A medve sír, és senki nem akarja felvidítani.

A fiú meg a lány együtt játszanak kint a kertben.

A lány, meg a medve együtt fekszenek a földön a kertben.

A lány nagyon boldog, hogy nyár van.

A fiú annyira boldog, hogy nem bír mozogni,

A fiú, meg a lány összeházasodnak.

A fiúnak szülinapja van, nagyon boldog. A lány is kap vigaszajándékokat.

(szöveg nélkül: nézegetős oldal)

A nyúl meghalt, a medve is meghalt.

A kislány, meg a fiú nagyon örülnek, hogy tél van.

A fiú, meg a lány nagyon boldogok, mert nem kell oviba menniük, mert betegek.

Végre mehetnek oviba, mert meggyógyultak.

A lány meg a fiú nagyon örülnek, mert iskolások lesznek.

VÉGE

Utószó

Mi kell hozzá?

• félbehajtott A4-es lapok
• fonal (összefűzéshez)
• ceruza, zsírkréta
• minden este meseolvasás