Bevallom, nem terveztem, hogy Valentin-nap alkalmából posztot írok. Erre pont most, egyik este az ötésféléves azon zokogott, hogy ő most azonnal házassági anyakönyvet akar csinálni.
Mert hallotta N.-től, a barátnőjétől, hogy neki van olyan, mert amikor az oviban a Z. összeadta B.-vel, akkor ezt felírták egy könyvbe. És meg is mutatta (persze csak neki), és most (azaz este 8-kor) muszáj, hogy mi is csináljunk valami ilyet. És ne mondjam, hogy nem lehet, mert különben is olyan ritkán találkozik a férjével, jó, ha hetente egyszer.
Nem mondtam, hogy nem. Inkább segítettem előkotorni a maradékos dobozból tortapapírt, csipkét, méhsejtpapírt, előkerült minden arany és ezüst eszköz: nyomda, filc, festék. Először kivágtam egy-egy sima fehér papírkört, ezeket ráragasztottuk a tortacsipke közepére, mert az önmagában nem bírta volna el a rengeteg betervezett dekorációt.
Miközben nekifogtak a nyomdázásnak, vagdosásnak két wcpapírgurigát szívformára hajlítottam, ezekkel pótolva háztartásunk szörnyű hiányosságát, amelyre most kellett, hogy fény derüljön, t.i. vannak nyomdáink, de szívnyomdánk az nincs.
A díszítés után felkerültek a nevek a körívre. A férjek neve két oldalt, mert hát van a nagyférj, meg van a kisférj.
Hát így néz ki egy házassági anyakönyvi kivonat egy 5 éves és egy 3 éves szerint:
No comments:
Post a Comment