Most bepótolom a múlt heti elmaradt könyves posztot és nem egy könyvet, hanem egy egész sorozatot ajánlok.
A svéd Sven Nordqvist a Pettson és Findusz sokkötetes sorozatával olyan varázslatos mesevilágot teremtett az 50-es években, amely azóta is számtalan országban stabil rajongótábort tudhat magáénak a gyerekek és a meséket felolvasó felnőttek körében is. Nordqvist mindig is illusztrátor-rajzoló szeretett volna lenni. Először egy kis kanyarral mégis építészként végzett, mielőtt végül a mogorva öregember és a bohókás kismacska párosával nemcsak illusztrátorként, hanem meseíróként is időtálló klasszikust alkotott.
Pettson és Findusz történetei az óvodás korosztályt és szüleiket megszólítva tökéletes esszenciáját adják a szülő-kisgyerek kapcsolatnak, mindenféle kínos kikacsintás nélkül. Az elsőre cseppet sem szokványos páros csak a beavatatlan külső szemlélő számára tűnik furcsának, a mesék tükrén keresztül, ha belemerülünk a világukba, láthatjuk, hogy olyanok mint bármelyik család.
Pettson egy egyedülálló morgolódó vénember, aki amikor éppen nem újabb és újabb találmányok barkácsolásával szöszmötöl, akkor legszívesebben egy csendes tó partján üldögélne kapásra várva. A zöldnadrágos Findusz pedig az öregember örökké nyüzsgő, reggeltől estig hangoskodó, minden lében kanál, végtelenül önérvényesítő, fogadott macskagyereke.
Hogy mi tartja össze a Pettson-Findusz univerzumot? A végtelen megengedés és a végtelen ragaszkodás. Pettson egy személyben apja és anyja is Findusznak: felneveli, türelemmel kivárja, míg beszélni kezd, folyamatosan mesél neki, miközben segít felfedezni a világot és saját határait. És persze igazi anyuka-apukaként a maga rendes-rendetlen módját mindent megbarkácsol a ház körül és a klasszikus értelemben is vezeti a háztartást, főz, mos, takarít. Pettsontól minden szülő megtanulhatja, hogy a mindennapok természetes gördülékenységét igenis az apró kis legyintések, és a morgolódást és szigorúskodást felváltó engedékenység adják. És mi tölti ki a napjaikat? Pettsonnak mindig van mit feltalálnia, hol egy rókariasztó berendezést, hol sajátos karácsonyfát, Findusznak pedig mindig van mit felfedeznie.
Nordqvist kitérője az építészet területére nem múlt el nyomtalanul, szinten minden képen találni a hétköznapi tárgyak meglepő újrahasznosításával megalkotott kisebb nagyobb szerkezeteket, építményeket. A képek látszólagos kuszasága nagyon is precízen felépített és a legapróbb részletekig tűélesen megrajzolt világot takar.
Az illusztrációk nemcsak kiegészítik a szöveget, hanem önálló életre is kelnek. A történetek helyszínéül szolgáló tanyát, annak lakóit és Pettson leleményes találmányokkal teli lakását M. C. Escher képi világára is jellemző sajátos csavart perspektívából ismerhetjük meg. Rengeteg rejtett, Lewis Carroll abszurd humorát idéző apró kis történet bontakozik ki a háttérben, melyek főszereplői Findusz képzeletbeli barátai, a muklák.
A muklák Findusszal egyszerre jelennek meg Pettson házában, minden képen jelen vannak, de a szövegben szinte soha nem szerepelnek. Minden gyereknek vannak képzeletbeli barátai, varázslatos meselényei, ilyenek Findusz társai is, akik elcsenik Pettson dolgait (mindig azt, amire éppen szüksége lenne), és Pettson saját szerkezeteinek mintájára saját masinákat készítenek.
No comments:
Post a Comment