Mostantól minden kedden megosztunk veletek egy könyvet, amit nagyon szeretünk. Lesznek régiek, melyek a mi könyvespolcunkról kerültek a gyerekeink polcára, lesznek újak, lesznek itthoniak és küföldiek. Lássuk is az első könyvet!
Györgyike és a sárkány
Kiváncsi vagyok ezt a könyvet hányan ismerik. Nekünk egy olyan példány van meg, ami még az enyém volt, 1986-ban adta ki a Móra Kiadó, és ha jól tudom azóta nem adták ki újra. Antikváriumban talán megszerezhető, ha rábukkantok valahol, nagyon ajánlom, hogy gyorsan vegyétek meg.
Ebben a könyvben van boszorkány, sárkány, herceg, királylány, a végén hepiend és menyegző. De minden egy kicsit másképp. A könyv varázsa, hogy izzadságszagú didakszis nélkül fordít egyet a szokásos dramaturgián.
Raviola, a boszorkány nagyon szeret beszélgetni, de nincs kivel, hiába próbálja varázskötéseivel szóra bírni a tárgyakat, állatok.
Biciklivé (vagyis velocipeddé) változva elrabolja magának Adalbert herceget, akit tisztességel megvendégel békapetével, majd nagyont játszanak.
Mindeközben Györgyike nem késlekedik, a királyi őrség élén mentőakciót szervez, és miután a királyi pár odaígéri neki Adalbert kezét, elindul felkutatni eltűnt szerelmét.
A katonák egy börleszkjelenetben megfutamodnak az alvó Adalbertet őrző sárkánytól, Artúrtól. Nem úgy Györgyike, aki magabiztosan rárivall Artúrra, majd alaposan beköti a megszeppent jószág száját. Miután Raviolával is összebarátkozik, Artúr hátán lovagolva beavatja Adalbertet a közös jövőjükkel kapcsolatos terveibe.
Végül még plusz poénként a sárkány szájára tekert béklyó varázscsomói nyomán megered Artúr nyelve, és így Györgyikének köszönhetően Raviola sem marad beszélgető partner nélkül.
Jellinek, J. & Molnár Ágnes: Györgyike és a sárkány (Móra Kiadó, 1986)
No comments:
Post a Comment